Kalocsay Kálmán, a müfordító

Publié le dimanche 3 décembre 2006

Az eszperantót sokan csak a mindennapos érintkezésre alkalmas turista-nyelvnek gondolják, pedig az egyszerûségéról ismert, száz évet megért közvetitõ nyelv mára már gazdag irodalmi nyelvvé fejlõdött.

Zamenhof, a nyelv kezdeményezõje tudatában volt annak, hogy a nemzeti nyelvek fejlõdéséhez hasonlóan, az eszperantót is irodalma tarthatja életben, s ezért — maga is példát mutatva — követõit szüntelenül a fordítói munkára ösztönözte. Hangsúlyozta, hogy a nyelv mûvelõinek nem szabad megelégedniük a könnyû feladatokkal, mert csak a fordítási nehézségek fedhetik fel a nyelv kifejezõképességének a hiányait, amelyeket pótolni kell.

A nemzetközi nyelv mûvelõi — köztük Kalocsay Kálmán is — ezen az úton indulva lépésrõl lépésre haladtak a nyelv fejlesztésében. Shakespeare több tragédiája, Homérosz époszai, Dante Isteni Szinjátéka, Moliére és Schiller színmüvei, Madách Tragédiája, Ibsen drámái, Tolsztoj regényei, Andersen meséi, a nemzetközi antologiák, Balzac, Goethe. Baudelaire, Heine versei, a kortárs irodalom számos gyöngyszemének átültetése jelzi a megtett utat.

Irodalmi munkásságában Kalocsay fõ feladatának a mûfordítást, fõleg a költészet tolmácsolását tekintette. A nyelv gazdagításának, csiszolásának ez a fõ eszköze az írói munka nehezebbje. A kötõttség nélküli, eredeti szövegnél a szerzõ elkerülheti a bonyolult kifejezéseket, keres helyettük egyszerübbeket.

Mint minden igényes fordító, Kalocsay is arra törekedett, hogy a lehetõ leghitelesebben tolmácsolja az eredeti mû tartalmát és hangulatát. Türelemmel kereste és a legtöbbször meg is találta a megfelelõ, az árnyalatokat is hüen közvetítõ kifejezéseket. Lelkiismeretes fordítói munkássága — amelyet egyesek "nüansz-mániának" neveztek — nagyban hozzájárult az eszperantó nyelv éretté válásához.

Soha nem tért ki a fordítási nehézségek elõl. Éppen ezért szánta rá magát Dante Pokoljának meghódítására, melynek sikerességében a legtöbben kételkedtek, és ironikusan idézték a pokolbeli kapu ijesztõ feliratát. "Lasciate ogni speranza, voi ch’ antrate ! (Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel !).

A Pokol fordításánál az eredeti versforma megtartása a fõ nehézség. És éppen ez a nehéz feladat sarkallta Kalocsay becsvágyát. A fordítás sikerességét B. Migliorini olasz nyelvész-professzor szavai is igazolták. "A dantei tercinák Kalocsay tolmácsolásában méltó fordítása az Infero-nak."

Talán ez a fordítás volt az eszperantó nyelv képességeinek legmeggyõzõbb bizonyítéka.

Kalocsay számos nép és korszak költészetébõl válogatva ültetett át verseket eszperantóra, melyeket két antológiában — mintegy csokorba kötve — vehet kezébe a nemzetközi nyelvet értõ olvasóközönség.

Sorra megjelenõ fordításkötetei felkeltik a nem eszperantó irodalmi világ érdeklõdését is.
Goethétõl a RÓMAI ELÉGIÁK, Baudelaire-tõl A ROMLÁS VIRÁGAI, Madáchtól AZ EMBER TRAGÉDIÁJA, Heine románcainak átültetése, Shakespeare három mûvének (LEAR KIR ÁLY, SZENTIVÁNÉJI ÁLOM, A VIHAR) mûvészi tolmácsolása újabb és újabb bizonyítéka az eszperantó nyelv irodalmi képességének és a fordító tehetségének.

Ada Csiszár : IN MEMORIAM Dr. KALOCSAY KÁLMÁN (1891-1976)
P. 34-35.